Sziget - Tom Barman (dEUS) lemezről, fesztiválokról, koncertekről
2012.08.08. 20:24  |  Szerző: MTI
Kultúra / Zene	nyomtat   |    |

Az antwerpeni dEUS eddigi története során hét stúdiólemezt készített, volt számos tagcsere, ötéves szünet (1999 és 2004 között), most viszont - a szakma nagy meglepetésére - egy éven belül jelentkeztek ismét új anyaggal.
"Pontosítanék: nyolc hónap volt mindössze" - mondta nevetve Tom Barman. "Hogy ennek mi volt az oka? Talán az, hogy mostanában minden rendben van a csapat körül, élvezzük a közös zenélést. Volt néhány dal, amelyet ugyan befejeztünk, de valahogy nem illett a Keep You Close című 2011-es anyagunkra, most viszont felhasználtuk. Csak gyűltek ezek a számok és egyszerűen adta magát, hogy csináljunk egy újabb albumot" - hangoztatta Tom Barman.
A Following Sea címmel júniusban megjelent friss lemez első számát (Quatre Mains - Négy kéz) a gitáros-énekes franciául énekli, holott a dEUS történetében eddig mindig angol nyelvű dalok születtek.
"Nem volt tudatos döntés annak idején, meg nem is önteltségből tettem, de egyszerűen már a kezdetektől kialakult bennem, hogy egy dallamra rögtön valamilyen angol nyelvű szöveget kezdek dúdolni. A franciát a CJ Bollanddel csinált dance-es, popos projektünkben, a Magnusban is használtam egy kicsit. Az is klassz volt, meg most is élveztem. Kicsit féltem a reagálásoktól, hogy az összehasonlításokból esetleg nem hoznak ki jót, de végül senki sem kifogásolta" - magyarázta a zenész.
A dEUS eddigi lemezei nem határolhatók be egyféle stílusba és hangzásba, az azonban mindenképpen elmondható, hogy a kezdeti karcosabb hangzás érettebb lett, ezzel együtt a düh megmaradt.
"Minden lemez kicsit más volt, de igazából a számok számítanak, ezen belül is az, hogy +szúrósak+ legyenek. Számomra a sötétség és a világosság is inspiráló tud lenni. Egyébként szeretem, ha egy csapat egyféle zenét játszik, magam viszont erre nem vagyok képes" - szögezte le Tom Barman.
A dEUS idén harmadszor lépett fel a Sziget fesztiválon, az első koncert még 1997-ben volt, a második 2006-ban. Ezen kívül is volt magyarországi fellépésük, idén tavasszal például az A38 hajón játszottak.
"Olyan nem sűrűn van, hogy fesztiválról fesztiválra járunk, idén is inkább hétvégenként lépünk fel ilyen nagyobb rendezvényeken, közben haza lehet menni, úgyhogy szellősebb a történet. Egy klubkoncert-sorozat sűrűbb tud lenni, és éppen ez az, amit kedvelek benne" - mondta erről a flandriai születésű Barman. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Belgiumban olykor tapasztalható vallon-flamand ellentétről, a zenész azt válaszolta, ez szerinte elsősorban a politikusok miatt van.
"Abban nem hiszek, hogy Flandria el fog szakadni Belgiumtól, még ha ebbe az irányba történtek is kezdeményezések. Brüsszel az ország védjegye, és ezen nem szabad változtatni, bonyolult is lenne az egészet végigvinni. Az egész a nacionalisták óhaja, de Belgiumban a meghatározó többség józan. A politikában persze mindig vannak változások, voltak az elmúlt két-három évben is, a politikusokat pedig gyűlölöm" - jegyezte meg.
A már említett és könnyedebb hangzású Magnus projekt kapcsán adódik a kérdés, milyen hatással volt Tom Barmanra az elektronikus zene, ezen belül is a legendás EBM-stílus belga uralkodója, a ma is létező Front 242.
"A Front 242 korábban, a nyolcvanas években volt igazán nagy, én pedig inkább a kilencvenes években kezdtem érdeklődni az elektronikus-táncos dolgok iránt, pontosabban az 1994-es Glastonbury Fesztivál volt meghatározó, amikor ott az Orbital fellépését láttam. Természetesen korábban is tetszett a Kraftwerk, vagy a hiphop-előadók első nagy generációja. A Front 242 egyébként később, 1996-ban felkért egy videoklipje rendezésére, de nem vállaltam, mert éppen turnéztunk a dEUS-szal" - mesélte.
Tom Barman a kilencvenes évek elején a brüsszeli filmiskolában folytatott tanulmányokat, amelyeket abbahagyott, hogy aztán később játékfilmet is rendezzen (ez volt az Akármerre fúj a szél 2002-ben), és számos videoklipet rendezett, a dEUS-nak és más előadóknak is.
"Játékfilmet és videót is szeretek csinálni, nem teszek a kettő között különbséget, bár az egyik tíz nap alatt készül el, a másik meg három évig is eltarthat. Már dolgozom a következő filmemen, de egyelőre túl korai erről bármit is elmondanom" - tette hozzá.
A gitáros-énekes azt is elmondta, miért írja zenekara ilyen különlegesen a nevét, kis dével az elején, utána pedig csupa nagy betűvel.
"Még a dEUS indulásakor történt, a hősidőkben. Egy barátom, aki a low-budget reklámokért volt felelős, véletlenül egyszer így írta le a nevünket, részben azért, mert mindent kisbetűvel írt, de hogy utána miért jött csupa nagy, azt én sem tudom, mindenesetre rajtunk maradt. Amúgy meg a Sugarcubes-nak volt egy deus című száma és az nekem nagyon tetszett" - mondta végül Tom Barman az MTI-nek adott interjúban.
A dEUS első három lemeze (Worst Case Scenario - 1994, In A Bar, Under The Sea - 1996, The Ideal Crash - 1999) világszerte összesen több mint 750 ezer példányban fogyott. A zenekar jelenlegi felállása: Tom Barman (ének, gitár), Klaas Janzoons (billentyűs hangszerek, hegedű), Stéphane Misseghers (dob), Alan Gevaert (basszusgitár) és Mauro Pawlowski (gitár, ének).