Vágtázó Életerő: dupla koncert és VHK-dokumentumfilm az A38-on
2012.05.01. 09:07  |  Szerző: MTI
Kultúra / Fesztivál-Koncert	nyomtat   |    |

"Sokan nehezen követik az eseményeket: mi a különbség a VHK, a Vágtázó Életerő és a Vágtázó Csodaszarvas között? A VHK-t, a Vágtázó Halottkémeket nem kell bemutatni, a Vágtázó Életerő a VHK újjászületése azonos hangszereken, azonos zenészekkel, csak a dobos új. A Vágtázó Csodaszarvas az örök értékekből, a bartóki tiszta forrásból fakadó mágikus népzene újjászületése ősi népi hangszereken, a legjobb nép- és dzsesszzenészekkel" - emelte ki Grandpierre Atilla, az említett formációk frontembere az MTI-nek.
Mint mondta, azoknak, akik inkább a rockzenén nőttek fel vagy már a kezdetektől nyomon követik a zenekar pályafutását, talán közelebb áll a szívükhöz a VHK, a magyar és eurázsiai népzenéből is táplálkozó Csodaszarvas pedig a népzenére, világzenére fogékonyabb embereket vonzza elsősorban.
"A május 25-26-i dupla koncert előtt egy nappal az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartjuk a bemutatóját a Vágtázó Halottkémek történetét feldolgozó dokumentumfilmnek, amelynek előmunkálatai már lassan négy éve megindultak. Habár a felvételek jó része idén, sőt most áprilisban lett rögzítve, a 70 perces játékidő alatt felbukkan az elmúlt évtizedek munkásságából jó néhány kuriózum jellegű anyag is" - fejtette ki Grandpierre Atilla.
A közelmúltban tragikus hirtelenséggel hunyt el Balatoni Boli Endre, a zenekar világjáró üstdobosa. Grandpierre Atilla kiemelte: mindkét mostani koncertjük kezdő száma egy Bolinak szóló VHK-s zenei szertartás lesz.
"Boli földi életéért egyszerűen köszönettel tartozunk, hiszen nagyon sokat kaptunk tőle. A magunk módján tovább kell vinnünk élete üzenetét a lelkünkben, a zenénkben. Nem véletlenül találtam ki annak idején, hogy a VHK zenéjéhez üstdobra van szükség, éppen mert nagy távolságokat átfogó természeti rezgéseket hív életre, és egyben elsöprően energikus, úgy, ahogy semmi más. Az üstdob a VHK egyik meghatározója, nélkülözhetetlen motorja, és ahogy Boli is itt él tovább bennünk, előbb-utóbb az üstdob is újból megszólal majd" - jelentette ki a frontember.
A tervek szerint a két nap műsorának legalább a fele eltérő lesz. Mindkét koncert egyben élő lemezfelvétel.
"Nemrég rögzítettük a stúdióban új, Veled haraptat csillagot munkacímű lemezünk anyagát, és bár a felvételek nagyon jól sikerültek, most élőben is szeretnénk felvenni, ha már így hozta a sors. Sok zenész ismerősöm szerint egy turné előrehaladtával egyenesen arányos a kezdeti lendület részleges, majd teljes elvesztése. Érdekes, nálam ez pont fordítva van: az első koncert, az első katarzis lezajlásával nemcsak rendkívül felkavaró élményt, de egy hatalmas, ordító űrt is érzek magamban. Mintha megszakították volna a kapcsolatot azzal a másik, csak a színpadon elérhető világgal, amiben a koncert alatt egyre mélyebbre merülök" - mondta Grandpierre Atilla.
Hozzáfűzte, hogy a sorozatos fellépések során egyre közelebb jut az őserőhöz, egyben egyre nehezebben tudja kivárni az újabb napot. Mint felidézte, annak idején volt a VHK-nak egy tizenegy állomásos német turnéja, ahol az utolsó koncert előtt órákat futott egy háztömb körül, hogy levezesse fölös energiáit és valahogy kibírja addig.
Az A38 hajón a VHK előtt május 25-én a Grand Mexican Warlock, 26-án a Pozvakowski játszik, mindkét napon 18.30 órától a koncertteremben vetítik az Akik móresre tanították a halált című VHK-dokumentumfilmet. A zenekar most először lép fel Mandula Éva különleges animációival.
A Vágtázó Halottkémek 1975-ben alakult Budapesten Grandpierre Atilla baráti társaságából. A VHK addig soha nem látott és hallott, ősi zeneértelmezésen nyugvó ösztönös zenét játszott, amelyet a csillagászként is ismertté váló Grandpierre sámánisztikus éneke kísért. A rendszerváltásig a zenekar szinte folyamatosan be volt tiltva. 1987-től rendszeresen felléptek Nyugat-Európában, többek között a Henry Rollins Banddel is.
A VHK-nak 1988 és 1999 között összesen hét albuma jelent meg, 2001-ben azonban mások után Grandpierre is kiszállt, majd 2005-ben útjára indította a Vágtázó Csodaszarvas nevű csapatát, amely tovább vitte a VHK etno- vagy sámán-rock, pszichedelikus hardcore hagyományait. A Vágtázó Életerő korábbi VHK-tagokból (Grandpierre mellett Németh Fritz László gitáros, Mestyán Ádám basszusgitáros, Molnár Lajos Lujó gitáros), valamint Király Zoltán dobosból álló formáció.
"A túlvilág és a földi világ összefügg egymással, szerves egységet képez, ami a mindenség. A Vágtázó Életerővel azt akarjuk elérni, amit korábban a VHK-val: kitárni az életben rejlő sorsszerűséget, ezt a felfedezetlen, lappangó titkot, a világegyetemben rejlő varázserőt" - fogalmazott korábban Grandpierre Atilla.