A magányosság komoly közegészségügyi probléma - Fiatalabbak is küszködnek vele
2012.08.17. 09:14  |  Szerző: MTI
Életmód	nyomtat   |    |

"A magányosság közegészségügyi probléma, amellyel sürgősen foglalkozni kell - idézte Laura Fergusont, a Kampány a Magányosság Megszüntetéséért nevű, a problémával foglalkozó szervezeteket összefogó szövetség igazgatóját a BBC News. - Összefüggésben hozható a korai elhalálozással. A kockázat mértéke hasonló a dohányzáséhoz és rosszabb, mint az elhízásé."
Mivel a jelenlegi kilátások szerint az idős korúak száma nőni fog a következő években, elkerülhetetlennek látszik, hogy a magányosság még nagyobb problémává váljon. David McCullough, az idős embereket gyámolító, 40 ezer önkéntest tömörítő, Nők Királyi Önkéntes Szolgálata (Women's Royal Voluntary Service) nevű brit szervezet vezetője szerint a magányosság széles körben elterjedt.
"Megrendült egészségű, idős emberekről beszélünk, akik erőtlenségtől és a mozgásképesség elvesztésétől szenvednek. Ha ételt viszünk nekik, az ajtónál várnak bennünket, örülnek annak, hogy látnak egy másik embert. Számukra ez a nap csúcspontja" - mondta.

<b>Szubjektív dolog</b>

Az utóbbi évtizedekben végzett kutatások következetesen azt mutatták, hogy az idős emberek 10 százaléka magányosnak vagy nagyon magányosnak érzi magát: a mutató az utóbbi hatvan évben stabilnak bizonyult. A legfrissebb felmérések pedig több mint egymillióra teszik azoknak a 65 évesnél idősebb briteknek a számát, akik gyakran vagy mindig magányosak.
A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért szerint az összes idős ember fele - vagyis 5 millió ember - állítja, hogy a televízió jelenti számára a legfőbb társaságot.
Christina Victor, a Brunel Egyetem munkatársa, aki sok, az idős kori magányossággal kapcsolatos kutatást végzett, meglepőnek tartja a magányosságra vonatkozó adatok változatlanságát. "Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a probléma súlyosbodott volna, jóllehet változott a család szerkezete, és ma több ember él egyedül, mint korábban" - fejtette ki. Meggyőződése, hogy a magányosság csökkentése jótékony hatással lenne az emberek egészségi állapotára. "A minőségi élet egyik fontos elősegítője a társadalmi kapcsolatok" - jegyezte meg.
A magányosság azonban nemcsak a 65 évesnél idősebbeket sújtja. Fiatalabbak is küszködhetnek vele, különösen a 18 és 24 éve közöttiek. Míg egy idősebb ember magányosságának oka a megromlott egészség vagy a partner elvesztése lehet, a fiatalabbnál a munkanélküliséghez, a szülői ház elhagyásához, vagy ahhoz társulhat, hogy az illetőnek gyereke születik.
"A magányosság a kívánatos és a ténylegesen meglévő emberi kapcsolatok közti különbségekre világít rá - szögezte le Vanessa Burholt, a Swansea-i Egyetem professzora. - Ez magyarázza azt, hogy olyan emberek, akiknek sok barátjuk van, magányosnak érzik magukat. Ez szubjektív dolog."
A professzornak a magányosság érzésének kialakulásával kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy a környezet és a mentális egészség hatással lehet arra, ahogy az emberek megélik a társadalmi kapcsolatokat.
"A depressziós emberek nehéz tudnak változtatni az igényelt társadalmi kapcsolatok szintjének az érzékelésén. Nem képesek alkalmazkodni hozzá" - húzta alá.

<b>Nem minden idős ember magányos</b>

A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért összeállított egy digitális eszközcsomagot, amely a helyi egészségügyi és igazgatási szerveket segíti a magányosság területükön előforduló eseteinek a kezelésében. Az egészségügyi minisztérium által finanszírozott csomagban szerepelnek a magányosságra vonatkozó kutatások legfrissebb eredményei, a vele kapcsolatos adatgyűjtés módszerei, illetve tanácsok arra nézve, hogyan észleljék és kezeljék a problémát.
A magányossággal kapcsolatban jó hír az, hogy ki lehet gyógyulni belőle, nem kell egy életen át szenvedni tőle. Az emberek életük különböző szakaszaiban magányosakká válnak - de meg is szűnnek azok lenni.
Az ismerkedési szolgálatok segíthetnek néhány magányos idős emberen, másoknál pedig egy szomszédhoz vagy helyi önkénteshez fűződő kapcsolat jelentheti a megoldást.
"A depresszióval küszködőknek valószínűleg más megoldásra van szükségük, például kognitív viselkedésterápiára" - jelezte Vanessa Burholt.
A lényeg az, hogy nem minden idős ember magányos.